Szathmáry István

szathmary-istvan.jpgújságíró, sajtóreferens – Szolnok

5000 Szolnok, Kazinczy u. 3 I/1.

szathmary@djm.hu

Születési éve: 1950

Munkahelye: Damjanich János Múzeum, Szolnok

Kutatási területe: had és fegyvertörténet, genealógia,

heraldika

Debrecenben született 1950. március 15-én. Általános és középiskolai tanulmányait Karcagon végezte, ahol 1968-ban tett érettségi vizsgát az egykori nagykun református, később Gábor Áron Gimnáziumban. Érettségi után felvételizett az ELTE jogi karára. Elutasítása után az olajiparban, helyezkedett el, geológus technikusi képesítést szerezve. Itt – cége, az MB Kőolajkutató RT. közelmúltban történt összeomlásáig – 33 évet töltött, ebből egy esztendőt Tunéziában. Jelenleg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságán sajtóreferens és műtárgyvédelmi felelős. Szakmai munkája mellett szabadúszó újságíróként is dolgozik közel két évtizede. A sajtóval való kapcsolata a nyolcvanas években kezdődött, amikor korrektori állást vállalt a Szolnok Megyei Néplapnál, mivel alapvető beállítottsága miatt szüksége volt valamilyen humán jellegű elfoglaltságra is. Személyét és képességeit megismerve a lap főszerkesztője, Hajnal József hamarosan újságírói feladatokkal bízta meg, s rövid idő után már csak ezzel foglalkozott. A rendszerváltás után tevékenysége jelentősen kibővült, mivel az addigi igényekhez igazodó újságírói gárdával rendelkező orgánumnak a továbbiakban fokozottabban szüksége volt olyan munkatársra, aki neveltetésénél és személyes kapcsolatainál fogva a polgári oldalhoz kötődik. Első nagyobb feladata a kormányzó hazatérésével összefüggő sajtómunka volt, mellette rá bízták a történelmi egyházakkal való kapcsolatépítést is. Az Új Néplap és a Jászkun Krónika mellett országos lapokban is jelentek meg írásai, mint például a Magyar Nemzetben, az Új Magyarországban, a Havi Magyar Fórumban, a Magyar Honvédben, a HVG-ben és a Reformátusok Lapjában. A napi tudósítások mellett elsősorban egyházi, művészettörténeti, régészeti, kultúrtörténeti témákkal foglalkozott. Közel állt hozzá a műemlékvédelem, itt napi csatározásoknak is cselekvő részese volt. A saját érdemének is tekinti, hogy megújulva ma is áll Szolnokon egy olyan városképi fontosságú épület, melyet egy sajtópolémia kezdetére már részben elbontottak, de kénytelenek voltak helyreállítani. Különös fontossággal bírt számára a két háború közötti időszak problémás kérdései tisztázásának ügye. Emiatt, néha felkérésre is, több esetben folytatott vitát más lapok szerzőivel, aminek során mindig igyekezett a régi intésnek megfelelően: csak tiszta forrásból meríteni. Tagja a Protestáns Újságírók Szövetségének, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak. Választott tisztséget visel a református egyházban.