Archive for the ‘Események, híreink’ Category

Tudományos díj dr. Cseh Gézának

hétfő, november 30th, 2009

c.JPG

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkatársa kapta idén a Megyei Tudományos Díjat

2009. november 12-én immár 13. alkalommal ünnepelték a Magyar- és a Világ Tudomány Napját Szolnokon. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat minden évben ezen a napon adja át az 1997-ben alapított Megyei Tudományos Díjat. Idén Dr. Cseh Gézának, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár főlevéltárosának nyújtotta át Fejér Andor, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke e kitüntető elismerést. A díjazott az 1956-os forradalom és a Kádár-korszak országosan ismert és elismert kutatója – nyitóelőadását is ez utóbbi témában tartotta „Kádár János Szolnokon. Egy első titkári megyelátogatás ismertetése levéltári dokumentumok alapján" címmel.p1010143-1.JPG

MEGHÍVÓ – A JOBAHÁZI DÖRY CSALÁD TÖRTÉNETE című könyv bemutatójára–

szerda, november 4th, 2009

300-dory.jpg

TÖRTÉNÉSZ KONFERENCIA ÉS KÖZGYŰLÉS

csütörtök, június 11th, 2009

Történész közgyűlés konferenciával

A Tiszántúli Történész Társaság hagyományőrző és hagyományteremtő ez évi rendes közgyűlésére Szolnokon a Damjanich János Múzeum előadótermében került sor. Hagyományőrző abban a tekintetben, hogy Hajdú-Bihar (Debrecen), Szabolcs-Szatmár-Bereg (Nyíregyháza) után  az idén Jász-Nagykun-Szolnok (Szolnok) Megyében rendezte meg a társaság ezt a rangos eseményt. A tavalyi nyíregyházi közgyűlésen könyvbemutató egészítette ki a programot: Korompai Balázs a Társaság első, önállóan kiadott könyvét, a „Semsey Andor emlékkötet"-et, Veres Zsófia a Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. évfolyam számát, Bene János pedig Tanyik József: „A Nyírbátori Határőr Igazgatóság emlékére" című könyvét méltatta.

Ez már egyfajta újabb hagyományteremtés – a kötelező napirendek mellett valami más érdekesség becsempészése – csírája volt. Azonban a szolnoki már egy letisztult, átgondolt igazi első lépésnek bizonyult. Nevezetesen a tagság, amely ezután is minden évben egyfajta „váltógazdaságban" más-más megyében – jövőre a tervek szerint Békésben – tartva éves rendes közgyűlését az itteni példához hasonlóan tudományos konferenciát, szakmai nyílt napot szervez a mindenkori házigazda megye múltját bemutató előadásokkal.

Szolnokon „Fejezetek Szolnok megye múltjából" témakőrben Lakatos Sarolta élvezetes és kellően szigorú levezetésével nagy érdeklődést kiváltó színvonalas konferenciára került sor. (Az előadások teljes anyagát a TTT. Közleményei következő számában lehet olvasni – a szerző.)

Dr. Diószegi György jogász (Budapest) „Adalékok a jászberényi görögök 18-19. századi történetéhez" címmel élvezetes, jó hangulatú előadásából sok minden kiderült a 15. században Bizánc elfoglalása után Erdélybe menekült görögök múltjáról, tevékenységéről, életéről, további sorsáról Magyarországon. A kisboltokban lábat vető hálózatba, un. Compániába – amely az érdekvédelem, az igazságszolgáltatás, a kereskedelem szervezése, bonyolítása mellett a hitgyakorlásnak és az oktatásnak is tere volt -, karavánok működtetésébe szerveződött  hazai görögség akkori időből származó két kiragadott példa talán a ma politikusai, döntéshozói számára is meggondolandó. A hálózatban mindenki 4% (!) – azaz négy százalékos – haszonnal dolgozott. Az együtt gazdagodás volt az alapelv. Az előadó ennek kapcsán Kossuth Lajost idézte: „A versenyzők egymás mellett futnak, nem pedig szemben egymással!" Ráadásul a hitelt is évi (!) 4 %-ra adták. A másik, hogy a hatezer lélekszámú görögség az országban 35 templomot és 17 iskolát létesített, tartott fenn.

Az előadó kutatásának indíttatása családi, hiszen felmenői görög származásúak voltak, ami kiderül az igen érdekes és olvasmányos magyar és görög kétnyelvű kiadásban megjelenő

dr. Diószegi György – Diószegi Krisztina „A magyarországi Papadémosz-akta…(1658-1963)" című könyvből, amelynek társszerzője.

Bánki Horváth Mihályné dr. Molnár Erzsébet Aranka Dsc, kandidátus, nyugalmazott múzeumigazgató (Kiskunfélegyháza) „A jászkunok és az utolsó nemesi felkelés" című előadásának elején leszögezte, hogy a hadi eseményekről kevésbé kíván szólni. Ugyanakkor nagyon érdekes adalékokkal tűzdelte meg mondandóját a kollektív nemesi jogokról, azok devalválódásáról, az 1715 utáni első alkalommal a napóleoni háború kapcsán fegyvert fogás előkészületeiről, visszásságairól, a 20-40 év közötti férfiak, a lovak összeírásáról, utóbbiak sérülése, pusztulása esetén közpénzből történő kártalanításról, vagy éppen az önkéntesek felállítása kapcsán a közösségből jelentkezők hiánya esetén történő sorshúzásról stb. De arra is fény derült, hogy például egy tiszt ló nélküli felszerelése, hadrendbe állítása 1275 Ft-ba került.

Mohácsi Endre történész-muzeológus  (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) „A nemesi felkelés jelentősége a magyar hadviselésben – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában" című előadása csatlakozott az előzőekhez elsősorban a hiányosságok ismertetése terén, hiszen a szabolcsi ezred Gencsi Ferenc ezredes vezetésével elkésett a csatából, mivel a felszerelés hiánya, illetve a beregiek segítése Vay brigadéros által azt vonta maga után, hogy csak a csata után két nappal indultak útnak. Végül is – mutatott rá Mohácsi Endre – a nemesi felkelés intézménye itt lépett le a történelem színpadáról, a győri csata volt a hattyúdala. Ez köszönhető volt az egyenruha, az új technika, fegyverzet, a szabályzatok, az alakulatok, fegyvernemek stb. megjelenésének. A franciáknál a fiatal tehetséges tisztek gyorsan léptek előre, míg a Habsburgok konzervatívok, újítás ellenesek voltak. Az már csak hab a tortán, hogy a tervek szerint a csapatokat magyar tisztek irányították volna, de végül mégsem így történt.

Dr. Bagi Gábor kandidátus, történész-muzeológus (Damjanich János Múzeum, Szolnok) első előadását „Hazudik, mint a hadijelentés" (Napóleon) – császári veszteségek az 1849. március 5-i szolnoki ütközetben" címmel tartotta. Bagi Gábor meggyőzően mutatott rá a hadtörténet-helytörténetnek a korban egymással ellentmondásos igazságtartalmára. Bár később már objektívebb visszaemlékezések alapján lehetett szemlélni a történéseket, de erre már hatott a hadtörténetírás. Az 1880-as Gellich fémjelezte hadtörténeti szemléletű munkában már fellelhető az első tévedés a császári veszteségekről – hangsúlyozta az előadó -, de hadrendi ellentmondásokra is fény derült. Az eddigi szakirodalomban tapasztalható bizonytalanságok miatt, ami megnyilvánul abban is, hogy a különböző adatforrásokhoz különbözőképpen lehet nyúlni, és nyúlnak is a kutatók – Bagi Gábor szerint a már meglévő adatokat felül kellene vizsgálni. Külön is hangsúlyozta ebben a munkában a Társaság, illetve a helytörténet szerepének jelentőségét.

Dr. Fülöp Tamás PhD (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár igazgatója) érdekes és látványos prezentációval egybekötött „Megyeháza a Zöldfa vendéglő telkén – Szolnok vármegye kialakulása" című előadását talán éppen az előzőekben hallottak, felvetettek indíttatására is, azzal kezdte, hogy ezeknek a konferenciáknak, az ilyen jellegű szakmai nyílt napoknak a jelentősége többek között abban van, hogy hatására megindul az interakció. (Ezért is lényeges, hogy tagjaink mind nagyobb számban vegyenek részt rajtuk – a szerző.) Szólt az 1876. évi XXXIII. Tc. a polgári közigazgatásról részeként az új megye létrehozásáról, Sipos Orbán utolsó jászkun kapitány és egyben Jász-Nagykun-Szolnok Megye első alispánjának ebbéli fáradozásairól, érdemeiről, a megyeháza megépítésének, Szolnok város polgármester-választásának különös – és talán kissé gyanús – történéseiről.

A Tiszazug – egy újkori kistáj a Mohács előtt Magyarországon" című második előadása dr. Bagi Gábornak ugyanolyan érdekes – ha témájánál, „műfajánál" fogva nem is olyan kritikus és jó szándékú, előremutató értelemben provokatív – volt, mint az előző. Ráadásul prezentációja nagymértékben hozzájárult a téma szakmai „ismeretterjesztéséhez" – „nem középiskolás fokon" (József Attila). Képet kaphatott a hallgatóság a Tiszazugban a különböző családoknak a megjelenéséről, arról, hogy a birtok- és egyházközpontok, a települések hierarchiája miért nem alakulhatott ki a török kiűzéséig. De az előadó kitért a földművelés „lehetőség" behatároltságának hatására, valamint arra, hogy a fő kereskedelmi útvonalak elkerülik e tájat, ami a központtalanság egyik okának tudható be.

A jelenlévőknek az éves rendes közgyűlés előtt lehetősége volt megtekinteni többek között a házigazda szolnoki Damjanich János Múzeum Katyn emlékére Andrzej Wajda KATYN című filmje kapcsán készült kiállítást. Az eligazodásban nagy segítségére volt a résztvevőknek a Bodolai Mária (a múzeum munkatársa) által biztosított, a világhírű filmrendező ajánlását is tartalmazó ismertető füzet.

A 78 fős tagságból jelen lévő 25 fő a társaság alapszabálya V/3. pontja alapján – mivel nem volt határozatképes – az elnökség által aznap délutánra ismételten összehívott évi rendes közgyűlés napirendjét kiegészítés nélkül elfogadta Nagy István jegyzőkönyvvezetése és Korompai Balázs, valamint Varjasi Imre személyében a jegyzőkönyv hitelesítője mellett. A  közgyűlés meghallgatta, majd egyhangúan elfogadta Pozsonyi József, a társaság elnöke előterjesztésében az elnöki beszámolót a társaság 2008. évi tevékenységéről, illetve a távollévő Tóth Ágnes a Számvizsgáló Bizottság elnökének jelentését a társaság 2008. évi pénzügyi gazdálkodásának ellenőrzéséről szintén Pozsonyi József előterjesztésében.

Az egyebek napirend keretében a társaság elnöke bemutatóval egybekötve ismertette a TTT. honlapjának elérhetőségét (www.tortenesz.extra.hu), a linkek tartalmát, a honlap adta lehetőségeket a tájékozódás és akár a kutatás területén, a kapcsolódó linkek megtalálási módját stb. Mint kiderült, sajnos sok tagtársunk nem tud a honlap létezéséről, pedig például a meghívó, tájékoztató e-mailok fejlécében is szerepel (a szerző). Az elnök ismertette a társaság 2009. évi kiadványtervét, mely a közlemények soron következő és az elhangzott konferencia előadásait tartalmazó tematikus számával idén két alaklommal jelenik meg, továbbá Ulrich Attila: „A jobaházi Dőry család története" című munkájának megjelentetését, majd ismételten kitért a tagdíjfizetési fegyelem kérdésére.

A történész szakmai nyílt nap délután a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban folytatódott, ahol dr. Fülöp Tamás magyei levéltárigazgató mutatta meg az intézményt az érdeklődőknek. E ritka alkalommal a levéltár munkája mellett a raktározási rend, a levéltár kiadványai megismerése mellett érdekes eszmecsérére és kellemes időtöltésre nyílt alkalma a kedves házigazdák jóvoltából a résztvevőknek.

A Tiszántúli Történész Társaság nevében ezútonl mondunk köszönetett a rendezvények lebonyolítását magas színvonalon elősegítő Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának és dolgozóinak és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak és munkatársainak.

Tanyik József

 p5130001.JPGp5130002.JPGp5130003.JPG

! tiszantuli_torteneszek-005.jpgtiszantuli_torteneszek-010.jpgp5130004.JPGtiszantuli_torteneszek-015.jpgtiszantuli_torteneszek-025.jpgp5130017.JPGtiszantuli_torteneszek-030.jpgtiszantuli_torteneszek-002.jpgp5130022.JPGp5130031.JPGtiszantuli_torteneszek-003.jpg

Fotók: Tanyik József és Benedek Csaba

Meghívó – FEJEZETEK SZOLNOK MEGYE MÚLTJÁBÓL – szakmai nyílt nap és TTT közgyűlés

szerda, május 20th, 2009

kozgyulesi-meghivo.jpg

1 %-os személyi jövedelemadó felajánlás

hétfő, március 16th, 2009

Kedves rendes és pártoló tagok!

A Tiszántúli Történész Társaság eredményes működéséhez ebben az évben is szükségünk van a magánszemélyek 1 %-os felajánlható jövedelemadójára. Kérjük, hogy akinek más elkötelezettsége nincs idén is a Tiszántúli Történész Társaságot jelölje meg kedvezményezettként.

Adószámunk: 18991529-1-09 A társaság nevében köszönettel:

a vezetőség

Jászságért díj dr. H Bathó Editnek

csütörtök, június 12th, 2008

Dr. H. Bathó Edit néprajzkutatónak, a jászberényi Jász Múzeum
igazgatójának itélték oda a 2008. évi Jászságért Díjat. Az elismerést a
világ minden táján élő jászokat tömörítő A Jászságért Alapítvány
kuratóriuma adományozza évente a Jászság kultúrájában, művelődési és
oktatási életében létrehozott kiemelkedő életművek elismerésére. Az
Ördög Margit jászberényi  tűzzománc-művész által készített
emlékplakettel és a vele járó egymillió forintos díjjal dr. H. Bathó
Editnek a jászsági néphagyományok megőrzéséért, és azoknak a nemzeti
kulturális örökségbe való beillesztéséért végzett több évtizedes munkája
előtt tisztelegtek.

Dr. Szabó László a Magyar Kultúra Lovagja

péntek, február 1st, 2008

6i2w0687.jpgDr. Szabó László professzort lovaggá ütötték

A Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntette ki a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Dr. Szabó Lászlót a Debreceni Egyetem nyugalmazott egyetemi tanárát, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága egykori tudományos titkárát, akadémiai doktort. Szabó László professzor 45 éven keresztül volt a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársa és a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán a néprajzoktatás beindítója. Emellett szervezője és egy időben elnöke is volt a MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testületének. Személyét a hazai társadalomnéprajz úttörőjeként tisztelik, aki önálló elmélettel és módszerrel gazdagította tudományágát. Az ország számos régiójának kutatása mellett az ő nevéhez fűződik az országban egyedülálló Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz megjelentetése. A kitüntető címmel több, mint 16 kötetben összefoglalt tanítása mellett a magyar néprajz immár klasszikus értékévé emelkedett életművét ismerték el. Sz. I. Fotó: Bugány János   

Önálló tagintézmény lett a Kállay Gyűjtemény

péntek, december 28th, 2007

Ismert, hogy a Kállay nemzetség és Szabolcs vármegye történelme az évszázadok során szorosan összekapcsolódott, nem csak a földbirtokaik, de a politikai – társadalmi tevékenységük révén is. A família táblabírók, főszolgabírók, alispánok hosszú sora, és több megyei főispán mellett, minisztereket és miniszterelnököt is adott a hazának. A II. világháború után a Kállayak egy része emigrációba kényszerült. A gyűjteményalapítónk, Dr. Kállay Kristóf, Rómában ette közel 50 évig az emigránsok keserű kenyerét, miközben minden idegszálával itthon volt, hazavágyott, – noha Rómában kitűnő karriert futott be, köztiszteletben álló, ismert ember lett a Szuverén Máltai Lovagrend szentszéki nagyköveteként. Amikortól már megtehette, gyűjtötte, saját pénzén vásárolta s tulajdonába mentette a magyar kultúra nyugaton kallódó, általa fellelt tárgyi és szellemi emlékeit. Egyidejűleg több, szintén Rómában élő barátja is (pl. báró altorjai Apor Gábor, őrgróf Pallavicini Hubert, avagy Sir Duncan Oliver) gazdagította az egyre gyarapodó magángyűjteményt, a tulajdonukat képező tárgyi és írott forrásokkal.
A rendszerváltás küszöbén Dr. Érszegi Géza közreműködésével Dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató, majd Csabai Lászlóné (ekkoron Nyíregyháza város tanácselnök asszonya) is megfordult Dr. Kállay Kristóf római otthonában, s megkezdődtek a tárgyalások a magángyűjtemény sorsát illetően.. A megkeresések időben történtek, mert Kállay Kristóf már eldöntötte, hogy muzeális értékeit szülőföldjén valamely közgyűjteményben / új múzeumban helyezi el. Az egyes darabokra, algyűjteményekre igényt tartott volna a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Levéltár, az Országos Széchenyi Könyvtár, – hisz számos egyedi kincs volt közöttük – de ez a magángyűjtemény szétdarabolását jelentette volna. Amikor a szűkebb haza, a szeretett szülőföld, Szabolcs megye követei megjelentek nála, Kállay Kristóf eldöntötte, hogy gyűjteményét (annak egyben tartási feltételével) szülővárosának, Nyíregyházának ajándékozza. Az első római szállítmányok 1989 tavaszán érkeztek meg Nyíregyházára, Úsz István parochus közreműködésével, s amit minden évben 1992-ig újabb szállítmányok követtek. Mindezek azonban dobozokban, ládákban, raktáron álltak a JAM-ban. Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlése 1992. szeptemberében döntött a magángyűjtemény átmeneti elhelyezéséről a Nyírvíz – palota egy 166 négyzetméteres lakásában, majd Mádi Zoltán polgármester megállapodást kötött a Megyei Múzeumok Igazgatóságával a folyamatosan bővülő gyűjtemény működtetéséről (a közüzemi díjak átvállalásával). 1993. március 10-én megnyitotta kapuit a Kállay Gyűjtemény.
1993-2003 között újabb és újabb adományokkal folyamatosan tovább gyarapodott a múzeum. A gyűjteményalapítón kívül számos Kállay leszármazottól vettünk át ajándékokat, majd a Kállayakkal leányágon rokon Ilosvay famíliában is mecénásokra találtunk. Pl. Ilosvay Ferenc vadászíró özvegye, a Bécsben élő Johanna Ilosvay, 1993-tól gyarapítja máig a Kállay Gyűjteményt, előbb elhunyt férje, majd nagyapja, Oscar Dietrich neves bécsi arany- és ezüstműves hagyatékából is. Dr. Kállay Kristóf látván az eredményeket, a rendszerváltáskor szóban hozott döntését 2004-ben írásban megerősítette és véglegesítette: a Gyűjteményt Nyíregyháza városnak, ill. SzSzB megyének adományozza, osztatlan közös tulajdonban, az egyben tartás feltételével. „Lokálpatriotizmusomon túl döntésemben kötelez, hogy közvetlen felmenőim Szabolcs megyének prominens vezetői voltak, ezen túl így látom megnyugtatónak a gyűjteményem egyben tartását, szándékom szerinti további kezelését, bővítését” – írta. Nagy örömmel fogadta a megyei döntést a Kállay Gyűjtemény végleges elhelyezéséről egykori szülőházában, amit már nem tudott megélni, 2006-ban megtért Teremtőjéhez.
A múzeumunk 2004-től is tovább gyarapodik, mára az itt őrzött muzeális értékű tárgyak és írott források száma megközelíti a 28 ezret. Több algyűjteményünk van (falerisztikai, iparművészeti, képzőművészeti tárgyak, kortörténeti értékű fotók, írott források, és 13 ezer kötetes könyvtár, fele angol, német, francia, olasz nyelven írodott), közöttük számos kincs hazai közgyűjteményben csak nálunk található meg.

A múzeumunk elért eredményeit is figyelembe vette a SzSzB Megyei Közgyűlés, amikor 2007. április 2-án a 22/2007.(IV.20.) sz. határozatával, a SzSzB Megyei Múzeumok Igazgatósága tagintézményeként megalapította a Kállay Gyűjteményt. Majd az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2007. X. 12-én megadta a múzeumi működési engedélyt Kállay Gyűjtemény néven, szakmai besorolását közérdekű muzeális gyűjteményként határozták meg. Gyűjtőköre: történet, numizmatika (s a Kállay család rokoni és baráti köre történetét, életét dokumentáló kulturális javak). Gyűjtőterülete: országos, valamint a határon túli területek is, a kétoldalú és nemzetközi egyezmények figyelembevételével. A működési engedélyt 2007. november 9-én a Kállay Gyűjteményben adta át Dr. Vígh Annamária, a Közgyűjteményi Főosztály vezetője. Az ünnepségen Fülöp István, a Megyei Közgyűlés elnöke, és Csabai Lászlóné, Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere is köszöntötte a megalakult új intézményt. Az ünnepségen vettem át Fülöp István elnök úr kezéből a SzSzB Megyei Közgyűlés Emlékplaketjét, a Kállay Gyűjtemény körül végzett 16 éves munkámért.

Jelenlegi igen szűkös helyünkön (Nyírvíz-palota) nagy a zsúfoltság, nincs raktárunk, – de a kiállítótermekben tetszetős kiállításokkal fogadunk hétköznapokon látogatókat. Végleges helyünk a már említett, Bessenyei téren álló egykori Kállay úrilak (utóbb Megyei Hadkiegészítési Parancsnokság) lesz, ami felújítási pénz hiányában sajnos omladozik. Szeretném remélni, hogy már nem sokáig, és végre méltó helyen fogadhatjuk a múzeumbarátokat.

Dr. Lakatos Sarolta
a Kállay Gyűjtemény
igazgatója

Üdvözlet!

csütörtök, december 13th, 2007

Üdvözöljük honlapunk látogatóit!


Az oldal a Tiszántúli Történész Társaság hivatalos honlapja. Honlapunkat rendszeresen frissítjük. Kérlek nézz vissza később is!