Archive for június 11th, 2009

TÖRTÉNÉSZ KONFERENCIA ÉS KÖZGYŰLÉS

csütörtök, június 11th, 2009

Történész közgyűlés konferenciával

A Tiszántúli Történész Társaság hagyományőrző és hagyományteremtő ez évi rendes közgyűlésére Szolnokon a Damjanich János Múzeum előadótermében került sor. Hagyományőrző abban a tekintetben, hogy Hajdú-Bihar (Debrecen), Szabolcs-Szatmár-Bereg (Nyíregyháza) után  az idén Jász-Nagykun-Szolnok (Szolnok) Megyében rendezte meg a társaság ezt a rangos eseményt. A tavalyi nyíregyházi közgyűlésen könyvbemutató egészítette ki a programot: Korompai Balázs a Társaság első, önállóan kiadott könyvét, a „Semsey Andor emlékkötet"-et, Veres Zsófia a Tiszántúli Történész Társaság Közleményei 3. évfolyam számát, Bene János pedig Tanyik József: „A Nyírbátori Határőr Igazgatóság emlékére" című könyvét méltatta.

Ez már egyfajta újabb hagyományteremtés – a kötelező napirendek mellett valami más érdekesség becsempészése – csírája volt. Azonban a szolnoki már egy letisztult, átgondolt igazi első lépésnek bizonyult. Nevezetesen a tagság, amely ezután is minden évben egyfajta „váltógazdaságban" más-más megyében – jövőre a tervek szerint Békésben – tartva éves rendes közgyűlését az itteni példához hasonlóan tudományos konferenciát, szakmai nyílt napot szervez a mindenkori házigazda megye múltját bemutató előadásokkal.

Szolnokon „Fejezetek Szolnok megye múltjából" témakőrben Lakatos Sarolta élvezetes és kellően szigorú levezetésével nagy érdeklődést kiváltó színvonalas konferenciára került sor. (Az előadások teljes anyagát a TTT. Közleményei következő számában lehet olvasni – a szerző.)

Dr. Diószegi György jogász (Budapest) „Adalékok a jászberényi görögök 18-19. századi történetéhez" címmel élvezetes, jó hangulatú előadásából sok minden kiderült a 15. században Bizánc elfoglalása után Erdélybe menekült görögök múltjáról, tevékenységéről, életéről, további sorsáról Magyarországon. A kisboltokban lábat vető hálózatba, un. Compániába – amely az érdekvédelem, az igazságszolgáltatás, a kereskedelem szervezése, bonyolítása mellett a hitgyakorlásnak és az oktatásnak is tere volt -, karavánok működtetésébe szerveződött  hazai görögség akkori időből származó két kiragadott példa talán a ma politikusai, döntéshozói számára is meggondolandó. A hálózatban mindenki 4% (!) – azaz négy százalékos – haszonnal dolgozott. Az együtt gazdagodás volt az alapelv. Az előadó ennek kapcsán Kossuth Lajost idézte: „A versenyzők egymás mellett futnak, nem pedig szemben egymással!" Ráadásul a hitelt is évi (!) 4 %-ra adták. A másik, hogy a hatezer lélekszámú görögség az országban 35 templomot és 17 iskolát létesített, tartott fenn.

Az előadó kutatásának indíttatása családi, hiszen felmenői görög származásúak voltak, ami kiderül az igen érdekes és olvasmányos magyar és görög kétnyelvű kiadásban megjelenő

dr. Diószegi György – Diószegi Krisztina „A magyarországi Papadémosz-akta…(1658-1963)" című könyvből, amelynek társszerzője.

Bánki Horváth Mihályné dr. Molnár Erzsébet Aranka Dsc, kandidátus, nyugalmazott múzeumigazgató (Kiskunfélegyháza) „A jászkunok és az utolsó nemesi felkelés" című előadásának elején leszögezte, hogy a hadi eseményekről kevésbé kíván szólni. Ugyanakkor nagyon érdekes adalékokkal tűzdelte meg mondandóját a kollektív nemesi jogokról, azok devalválódásáról, az 1715 utáni első alkalommal a napóleoni háború kapcsán fegyvert fogás előkészületeiről, visszásságairól, a 20-40 év közötti férfiak, a lovak összeírásáról, utóbbiak sérülése, pusztulása esetén közpénzből történő kártalanításról, vagy éppen az önkéntesek felállítása kapcsán a közösségből jelentkezők hiánya esetén történő sorshúzásról stb. De arra is fény derült, hogy például egy tiszt ló nélküli felszerelése, hadrendbe állítása 1275 Ft-ba került.

Mohácsi Endre történész-muzeológus  (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza) „A nemesi felkelés jelentősége a magyar hadviselésben – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában" című előadása csatlakozott az előzőekhez elsősorban a hiányosságok ismertetése terén, hiszen a szabolcsi ezred Gencsi Ferenc ezredes vezetésével elkésett a csatából, mivel a felszerelés hiánya, illetve a beregiek segítése Vay brigadéros által azt vonta maga után, hogy csak a csata után két nappal indultak útnak. Végül is – mutatott rá Mohácsi Endre – a nemesi felkelés intézménye itt lépett le a történelem színpadáról, a győri csata volt a hattyúdala. Ez köszönhető volt az egyenruha, az új technika, fegyverzet, a szabályzatok, az alakulatok, fegyvernemek stb. megjelenésének. A franciáknál a fiatal tehetséges tisztek gyorsan léptek előre, míg a Habsburgok konzervatívok, újítás ellenesek voltak. Az már csak hab a tortán, hogy a tervek szerint a csapatokat magyar tisztek irányították volna, de végül mégsem így történt.

Dr. Bagi Gábor kandidátus, történész-muzeológus (Damjanich János Múzeum, Szolnok) első előadását „Hazudik, mint a hadijelentés" (Napóleon) – császári veszteségek az 1849. március 5-i szolnoki ütközetben" címmel tartotta. Bagi Gábor meggyőzően mutatott rá a hadtörténet-helytörténetnek a korban egymással ellentmondásos igazságtartalmára. Bár később már objektívebb visszaemlékezések alapján lehetett szemlélni a történéseket, de erre már hatott a hadtörténetírás. Az 1880-as Gellich fémjelezte hadtörténeti szemléletű munkában már fellelhető az első tévedés a császári veszteségekről – hangsúlyozta az előadó -, de hadrendi ellentmondásokra is fény derült. Az eddigi szakirodalomban tapasztalható bizonytalanságok miatt, ami megnyilvánul abban is, hogy a különböző adatforrásokhoz különbözőképpen lehet nyúlni, és nyúlnak is a kutatók – Bagi Gábor szerint a már meglévő adatokat felül kellene vizsgálni. Külön is hangsúlyozta ebben a munkában a Társaság, illetve a helytörténet szerepének jelentőségét.

Dr. Fülöp Tamás PhD (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár igazgatója) érdekes és látványos prezentációval egybekötött „Megyeháza a Zöldfa vendéglő telkén – Szolnok vármegye kialakulása" című előadását talán éppen az előzőekben hallottak, felvetettek indíttatására is, azzal kezdte, hogy ezeknek a konferenciáknak, az ilyen jellegű szakmai nyílt napoknak a jelentősége többek között abban van, hogy hatására megindul az interakció. (Ezért is lényeges, hogy tagjaink mind nagyobb számban vegyenek részt rajtuk – a szerző.) Szólt az 1876. évi XXXIII. Tc. a polgári közigazgatásról részeként az új megye létrehozásáról, Sipos Orbán utolsó jászkun kapitány és egyben Jász-Nagykun-Szolnok Megye első alispánjának ebbéli fáradozásairól, érdemeiről, a megyeháza megépítésének, Szolnok város polgármester-választásának különös – és talán kissé gyanús – történéseiről.

A Tiszazug – egy újkori kistáj a Mohács előtt Magyarországon" című második előadása dr. Bagi Gábornak ugyanolyan érdekes – ha témájánál, „műfajánál" fogva nem is olyan kritikus és jó szándékú, előremutató értelemben provokatív – volt, mint az előző. Ráadásul prezentációja nagymértékben hozzájárult a téma szakmai „ismeretterjesztéséhez" – „nem középiskolás fokon" (József Attila). Képet kaphatott a hallgatóság a Tiszazugban a különböző családoknak a megjelenéséről, arról, hogy a birtok- és egyházközpontok, a települések hierarchiája miért nem alakulhatott ki a török kiűzéséig. De az előadó kitért a földművelés „lehetőség" behatároltságának hatására, valamint arra, hogy a fő kereskedelmi útvonalak elkerülik e tájat, ami a központtalanság egyik okának tudható be.

A jelenlévőknek az éves rendes közgyűlés előtt lehetősége volt megtekinteni többek között a házigazda szolnoki Damjanich János Múzeum Katyn emlékére Andrzej Wajda KATYN című filmje kapcsán készült kiállítást. Az eligazodásban nagy segítségére volt a résztvevőknek a Bodolai Mária (a múzeum munkatársa) által biztosított, a világhírű filmrendező ajánlását is tartalmazó ismertető füzet.

A 78 fős tagságból jelen lévő 25 fő a társaság alapszabálya V/3. pontja alapján – mivel nem volt határozatképes – az elnökség által aznap délutánra ismételten összehívott évi rendes közgyűlés napirendjét kiegészítés nélkül elfogadta Nagy István jegyzőkönyvvezetése és Korompai Balázs, valamint Varjasi Imre személyében a jegyzőkönyv hitelesítője mellett. A  közgyűlés meghallgatta, majd egyhangúan elfogadta Pozsonyi József, a társaság elnöke előterjesztésében az elnöki beszámolót a társaság 2008. évi tevékenységéről, illetve a távollévő Tóth Ágnes a Számvizsgáló Bizottság elnökének jelentését a társaság 2008. évi pénzügyi gazdálkodásának ellenőrzéséről szintén Pozsonyi József előterjesztésében.

Az egyebek napirend keretében a társaság elnöke bemutatóval egybekötve ismertette a TTT. honlapjának elérhetőségét (www.tortenesz.extra.hu), a linkek tartalmát, a honlap adta lehetőségeket a tájékozódás és akár a kutatás területén, a kapcsolódó linkek megtalálási módját stb. Mint kiderült, sajnos sok tagtársunk nem tud a honlap létezéséről, pedig például a meghívó, tájékoztató e-mailok fejlécében is szerepel (a szerző). Az elnök ismertette a társaság 2009. évi kiadványtervét, mely a közlemények soron következő és az elhangzott konferencia előadásait tartalmazó tematikus számával idén két alaklommal jelenik meg, továbbá Ulrich Attila: „A jobaházi Dőry család története" című munkájának megjelentetését, majd ismételten kitért a tagdíjfizetési fegyelem kérdésére.

A történész szakmai nyílt nap délután a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban folytatódott, ahol dr. Fülöp Tamás magyei levéltárigazgató mutatta meg az intézményt az érdeklődőknek. E ritka alkalommal a levéltár munkája mellett a raktározási rend, a levéltár kiadványai megismerése mellett érdekes eszmecsérére és kellemes időtöltésre nyílt alkalma a kedves házigazdák jóvoltából a résztvevőknek.

A Tiszántúli Történész Társaság nevében ezútonl mondunk köszönetett a rendezvények lebonyolítását magas színvonalon elősegítő Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának és dolgozóinak és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak és munkatársainak.

Tanyik József

 p5130001.JPGp5130002.JPGp5130003.JPG

! tiszantuli_torteneszek-005.jpgtiszantuli_torteneszek-010.jpgp5130004.JPGtiszantuli_torteneszek-015.jpgtiszantuli_torteneszek-025.jpgp5130017.JPGtiszantuli_torteneszek-030.jpgtiszantuli_torteneszek-002.jpgp5130022.JPGp5130031.JPGtiszantuli_torteneszek-003.jpg

Fotók: Tanyik József és Benedek Csaba